1948-ban tért haza Fehéroroszországból, és először  a stuttgarti Waldorf-iskolában, mint iskolaorvos dolgozott egészen 1955-ig. Ebben a korszakban fejlesztette ki az ún. “vádlimasszázst”. Az ifjúság, de legfőképpen a gyermekek még évekig szenvedtek a háború traumáitól, mivel a Földdel való kapcsolatuk nem tudott helyesen kifejlődni. Ezt sokféle tünet megnyílvánulása is alátámasztotta.  A vádlimasszázs segítségével tehát az embereket újra “talpra lehetett állítani” és megújítani a Földdel való kapcsolatukat. Hamarosan azt is felfedezték, hogy a vádlik az egész emberről nagy részletességgel nagyon sokat elárulhatnak. Ennek a felismerésnek a segítségével a hát diagnosztizálása is kiegészülhetett. Ekkor lett a váltás a masszázs komoly elemévé, amely a hát és a lábmasszázs váltakozását hozta. Ettől kezdve Dr. Pressel alapvetően úgy dolgozott, hogy minden alkalommal először a lábat, majd ezután a hátat masszírozta meg, közbeiktatva minimum három éjszakányi pihenőt, amely alatt a “testek” ( a teljes ember) ezt a kezelést fel tudták dolgozni, és magukévá tették. Nagyon ritka alkalmakkor tett ugyan olyan kivételeket, amikor a kezelést 2:1 ritmusban alkalmazta, amikor úgy érezte, hogy “ az alsó”, vagy a “felső” embernek némileg több figyelemre, vagy megerősítésre van szüksége.

Bővebben ...