A hatvanas évek elejére dolgozták ki az ún. Keresztcsont, vagy derék masszázst (lásd kép), mely csatlakozott a vádli masszázshoz, és később még kiegészült a csípő izület kezelésével is. Itt meg kell említenünk, hogy Dr. Pressel masszázsa Lies Pressel által jelentős mértékben átalakult, pl. a fent említett derék masszázs bevezetése, a különböző rejtettebb összefüggések felfedezése stb.

A Lies Pressel-el való együttműködés nem csak új fogásokat eredményezett, de egy új időbeni aspektust is megjelentetett. A masszázs közben apró pihenőket, szüneteket tartottak, hogy ezek által a páciens képes legyen jobban átélni a különböző hatások elmélyülését.

Így vált véglegessé a következő 20 esztendő munkarendje. A heti két “nyílt napon” szinte 45 percenként érkezett egy új páciens, akit Lies Pressel fogadott, a masszázspadon betakart, és átmelengetett. Ezt folytatta egy bevezető, lazító masszázzsal, és dr. Pressel masszázsa csak ez után következett. A kezelés végén  ismét Lies vette át a munkát, a masszázst egy utókezeléssel folytatva, amelyet szükség esetén még egy Hauschka szervbedörzsöléssl kiegészített. Esetenként ezek után még egy injekciós kezelés is következett (Dr. Presselnek az volt a tapasztalata, hogy egy masszázs után beadott injekcó sokkal jobban hatott a szevezetre, mint a hagyományos injekciózás). Mindezek után a páciens rövid időre megpihenhetett, ezalatt az utána érkező páciens kapott kezelést.

A kezelés első szakaszában lehetőség szerint heti két masszázst ajánlottak, ez később heti egyre módosult, majd, az elért eredmények alapján, már csak két hetente egy kezelésre volt szükség. Ez a ritmus tette lehetővé, hogy a már hosszabb ideje kezelt páciensek fokozatosan átadhatták helyüket az újonnan érkezetteknek. Amennyire a lehetőségek ezt megengedték, minden pácienssel előre megbeszélt szigorú rendszerben foglalkoztak, hogy mindig ugyanazon a hétköznapon, ugyanabban az időben kaphassa meg a kezelését. “ A ritmus helyettesíti az erőt”. A pontosan betartott időpontok segítették a rendező-harmonizáló erők hatását az ember ritmikus rendszerére.

Dr. Pressel élete végéig napi 15 órát dolgozott. A messziről érkezett páciensek minden 6 hétben kaptak egy alsó, és felső testi masszázst a kettő között egy éjszakányi szünettel. Ez persze csak olyan pácienseknél volt lehetséges, akik egy hosszabb lefolyású alapkezelésen már átestek, melynek folyamán a testük “megtanulta”, hogyan fogadja a masszázst, vagyis ezeknek a koncentrált gyógykezeléseknek a hatását saját szükségletei szerint, saját ritmusában dolgozza fel. Hasonló szabályok vonatkoztak az ún. “villámmasszázsra” is, melyet sürgős esetekben alkalmaztak. Ebben a folyamatban valami egészen mást fedezheünk fel, mint ami a mai terápiai központokban, és kórházakban történik, ahol a gazdasági tényező alapján írják elő a masszőröknek, hogy minél gyorsabban, és effektívebben dolgozzanak. Itt sajnos az idő, mint a gyógyító folyamatban szükséges és jelenlévő ritmus felismeretlen marad.