Lies 1986 óta tart képzéseket, amelyeknek tapasztalatairól a következőképpen számol be, 2010:

“Kezdetben a kurzusokat az eredeti terv szerint folytattam: egy hét tanfolyam után egy fél év “pihenő” következett, mely lehetővé tette a tanultak gyakorlását. Hamarosan rájöttem azonban, hogy az egyik résztvevő egy egyhetes kurzus befejeztével Pressel masszőrnek adta ki magát, és nem is kívánta folytatni a tanfolyamot. Mivel az oktatás eredményéért felelősnek érzem magam ( a mai napig is) ez igen nagy problémát jelentett számomra. Azóta is újra meg újra észreveszem, mennyire bizonytalannak és túlterheltnek érzik magukat a “diákok”, amikor egyetlen heti tanfolyam után önálló gyakorlásra kényszerülnek. Egy tapasztalt kollegám tanácsolta, hogy inkább három hetes kezdőkurzusokat tartsak, így a “diákok” komolyabb alaptudásra tehettek szert, és jobbára kiszűrődtek azok az emberek is, akik nem bizonyultak alkalmasnak erre a tanulásra. Így is lett, a tanfolyamok három hetes kurzussal kezdődtek, de érdekes módon a három hét után gyakran a következő megnyilvánulást tapasztalhattuk: “Ó, bár lenne még egy hetünk...”Ebbe is beleegyeztem. Idővel azonban a résztvevők egyre nehezebben tudták vállalni, hogy négy egész hétre elhagyják az otthonukat, ez elsősorban gyermekes anyáknál volt probléma, vagy olyan embereknél, akik állásban voltak. Ezért a tanterv ismét megváltozott: három hét tanfolyam után három hónap önálló gyakorlószünet, majd újabb két hetes tanfolyam hátom hetes gyakorlószünet, végül egy nyolc napos kurzus, záróvizsgával és orvosi szemináriummal.

A mai körülmények között sokaknak még ez is túl hosszadalmas, úgyhogy mostanában négyszer két hetes tanfolyamot tartok, mindegyik között három hónap szünettel. Ezt az időbeosztást más városokban és külföldön is megőriztem. A tapasztalat azt mutatta, hogy az első két hét – bár szűkösen – elegendő volt arra, hogy a tanulók az alapokat, és az alapfogásokat annyira elsajátíthassák, hogy utána - egészséges embereken -  nyugodtan gyakorolhassanak. A tanfolyam második két hetében sok olyan járulékos dolgot tanulnak és gyakorolnak, melyeket a Hauschka masszázsból vettem át, ezek a mozdulatok teljesen más kéztechnikát igényelnek. Ezekre a technikák közti különbségekre nagyon komoly figyelmet fordítok, a tanulóknak először meg kell érteniük, s csak ezután képesek jól begyakorolni őket. Amilyen mértékben ezek a technikák különböznek egymástól, ugyanolyan mértékben jól ki is egészítik egymást, bár csak egy tehetséges és alaposan gyakorlott kéz képes ezeket a különbségeket uralni és ötvözni. A mozdulatok, amelyek a masszázs alapját képezik, eredetükben a hét bolygó jellemzőiben fedezhetők fel, melyekről a tanfolyamok során minden nap gyakran szó esik.

A harmadik és negyedik kurzuson sokat foglalkozunk konkrét esetek tanulmányozásával, és a terápiai folyamatok működésével, mind gyakorlatban, mind pedig elméletben. Az ember minden esetet egy, a maga egyéni sajátosságaiból összeállított kompozícióként foghat fel, mely minden egyes páciensnél teljesen sajátos és egyedi képet alkot. A sok éves gyakorlás során a kezek mind érzékenyebbekké válnak, és egyre tisztábban, biztosabban adják tovább a masszőrnek az általuk begyűjtött impulzusokat, mígnem végül a masszázst művészetté avatják (Heilkunst magyarul gyógyító művészetet jelent)
Ez a tanulás – iskolázás – természetesen a kurzus befejezésén túl még hosszú ideig folytatódik.

Nyilvánvaló, hogy idővel minden masszőrnek sajátos képességei jelennek meg a masszázsban. Ez persze csak abban az esetben tekinthető jónak, ha az alapvető elemek és szándékok megbízható, erős alapra épülnek, így biztosítva, hogy a változások nem hibaként jelennek meg a masszázsban. Minden apró sajátosság hozzáadásánál, minden változtatásnál a masszőrnek teljesen tisztában kell lennie annak hogyanjával és miértjével, így tehetjük gazdagabbá a masszázst.

A kiképzés maga úgy lenne a legideálisabb, ha egy három hetes nyitótanfolyam után három hónap gyakorlattal újabb kétszer két hetes tanfolyam következne, közöttük szintén három hónap szünettel, melyet végül egy hét orvosi szeminárium zárna a vizsga előtt. A különböző kurzus-részletek között a gyakorlóidőt azért sem szabad hosszabbra nyújtani, hogy a felügyeletlen gyakorlás közben esetleg becsúszó hibákat könnyebben korrigálni lehessen, mielőtt megszokássá válnának.

Sok emberben él az a vágy, hogy másokon segítsen, ehhez komoly önfegyelem és áldozatkészség szükségeltetik. A kurzusok során erre többször is felhívjuk a figyelmet. Dr. Pressel hite szerint a masszázs elsajátításához nem szükséges az orvosi háttérismeret, ezzel szemben fontosnak tartotta, hogy a tanulóknak alapvető ismeretei legyenek az ember felépítéséről és tagozódásáról, melyet az antropozófia fogalmazott meg, hiszen nem csak a testi, hanem a lelki egészséget is ápolni kívánjuk. Dr. Pressel célja az volt, hogy mindenkinek, aki gyógyító impulzust hordoz magában, egy olyan eszközt adjon a kezébe, mellyel ezt az impulzust közvetítheti."

Ebből a szempontból a Lies Pressel 1986 és 2013 között, részben otthon, részben különböző országokban tartotta tanfolyamait: Lipcse / GDR, Yaroslavl / Oroszország, Odessza / Ukrajna, Järna / Svédország, Budapest / Magyarország, Pretoria / Dél-Afrikában, Roncegno-ban / Olaszországban, és egyszer Barcelonában / Spanyolországban.

Diákja, Barbara Kuchelmeister folytatta a kurzusokat Olaszországban. Diákja, Elma Pressel 2015 óta tanít Tajvanon és Thaiföldön.