Dr. Pressel életében orvos kollégái kevés figyelmet szenteltek neki, nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget a munkájának. Ezen a területen értékes kivételt jelentett egy Gretl Stritzel (1911 - 2003) nevű bajor orvosnő, aki komoly érdeklődést mutatott a masszázs iránt, és élete utolsó éveiben többször elment egy-egy hétre, vagy csak néhány napra, hogy Dr. Pressel praxisában segítsen, részben azért, hogy ily módon megtanulhassa ezt a masszázst. Az ő lelkesedésének köszönhető, hogy 1975-ben felmerült egy masszázskurzus lehetőségének a gondolata.

Dr. Presselnek nehezére esett a pácienseket magukra hagyni azért, hogy kurzusokat tartson, s emiatt maximum egy hetet lett volna hajlandó erre szánni. Másfelől viszont nagyon szívesen továbbadta volna azt a tudást, amit ő kifejlesztett. Számára ez a masszázs egyszerre hordozta magában a diagnózis, a gyógyítás, illetve a megelőzés lehetőségeit. Komolyan céljának tekintette, hogy mindezt olyan formában adja tovább, amelyben hatékonynak bizonyulhat, még akkor is, ha csak igen kevés, vagy akár semmiféle más terápiai eszköz nem állt rendelkezésre.

Az antropozofikus, homeopatikus, és egyéb természetes gyógymódok hatékonyságát sokan kétségbe vonják, ugyanakkor az allopatikus gyógyszerek mellékhatásaitól az emberek komolyan szenvednek, ezért kap új értelmet az emberek kezelésének ilyen egyszerű lehetősége a masszázs által. Dr. Pressel ehhez még a következőket fűzte: adódhatnak olyan szituációk, amikor nincs másunk, csak a két kezünk, és ebben a helyzetben minél több embernek tudnia kellene majd, hogy mire is képes a kezeivel. Lehet hogy nincs már messze az a jövő, amikor a gyógyszerekre támaszkodó orvoslás is képes lesz rajtunk segíteni. Mindenesetre 1977-től kezdve, Lies Pressel és Gretl Stritzel segítségével számos egyhetes kurzus, és rengeteg hétvégi képzés valósulhatott meg. A résztvevők egyrészt hivatásos terapeuták, másrészt gyógypedagógusok voltak, de akadtak köztük egyszerű háziasszonyok is, akik meg akarták tanulni, hogyan ápolják a családjukat. A létszám mindig 6 és 12 fő között mozgott, ezek a keretek a mai napig is érvényesek maradtak a képzésben.  Ezeknek a nagyon finom és bonyolult mozdulatoknak a megtanításához, megtanulásához nagyon  intim, személyes felügyeletre van szükség, ezt nagyobb csoportokban nem lehetséges megvalósítani. Ezek a kurzusok Dr. Pressel életének utolsó három évében zajlottak, még rákbetegsége végső stádiumában is tanított. Az utolsó kurzust pontosan egy héttel a halála előtt fejezte be.

 Dr. Pressel szuverén, és magától értetődő erős jelenléte, kizárólagosan a jelenre öszpontosító figyelme nem adott alkalmat arra, hogy másokban a masszázs továbbfejlesztésével, jövőjével kapcsolatos kérdések felmerüljenek, és hogy milyen ezzel kapcsolatos problémákkal kell majd szembenézni Dr. Pressel halála után. 1980-ban bekövetkezett halála – minden megbeszélés, vagy előkészítés híján – munkatársai körében meglehetősen nagy tanácstalanságot okozott. Halálos ágyánál Lies megkérdezte őt, egyetért-e azzal, hogy ő tovább folytassa a munkát. Erre a kérdésre – mivel beszélni már nem tudott – határozott bólintással igennel válaszolt.
 Dr. Pressel páciensei hamarosan őt keresték fel további kezeléseket kérve, így egy kis magánpraxisban folytatta a munkát, amelyet férje elindított. Valójában csak fokozatosan ébredt rá arra, hogy férje szellemi és gyakorlati tudásából milyen sokat ő is magába szívott, hogy végül önállóan is képes legyen azt alkalmazni.

Gretl Stritzel ekkor már évek óta saját praxisában masszírozott, Dr. Pressel halála után azonban komoly felelősségének érezte, hogy a kurzusokat megszakítás nélkül tovább folytassa. Lies számára ez a lépés egy kicsit váratlannak, hírtelennek tűnt. Így esett, hogy Lies Pressel, és Gretl Stritzel külön utakon indultak el, és így a masszázs is két különböző mederben fejlődött tovább, melyek hol párhuzamosan haladtak, hol elkanyarodtak egymástól. Ahogy ez hasonló nézeteltéréseknél, és szellemi szétválásoknál lenni szokott, a külvilág ezúttal is értetlenül és döbbenten figyelte ezt a fejleményt.