A masszázs dinamikája abban jelenik meg, hogy a terapeuta először a lábakat és a derekat masszírozza meg, a második masszázs alkalmával pedig a hát és a kar kerülnek sorra. Egy hosszabb kezelés során  a láb- és a hátmasszázsok váltogatják majd egymást.
A lábmasszázs egy, a lábaktól felfelé irányuló áramlást indít el a testben.
A hátmasszázs pedig egy, a  fejből kiinduló, lefelé haladó áramlást indít el.
A derékvonal a masszőr kezei számára egy láthatatlan határt képez, ugyanakkor a kezelés hatása mégis akadálytalanul áramlik át  - terjed szét – a test masszírozatlan felében.

Ezt a folyamatot Dr. Pressel a következő módon magyarázta: Ha egy csőnek mindkét végébe egyszerre fújunk be levegőt, akkor semmi sem mozdul. Ennek  a technikának a fő impulzusa pontosan abban áll, hogy az emberben egy  keringést indítunk be, amely által a mindenkiben jelenlévő erők-energiák szabad áramlását a fej és láb irányában felfelé és lefelé is biztosítjuk. Ezt az öngyógyító erőt többféleképpen élheti át a páciens, pl: hő, vagy melegség (fokozott vérkeringés), könnyedség érzete, ellazulás (az izmok elernyedése), de úgy is, mint fáradtság (az emésztőfolyamatok felfokozódása), akarati szilárdság megjelenése, emelkedett lelkiállapot, belső dallam, vagy egyszerűen a szellem, illetve a lélek átélése. Egy-egy kezelés felépítése hasonlatos egy szimfóniához, mely finoman és könnyedén indul, majd kissé mozgalmasabbá, pezsgőbbé válik, majd belső figyelemmé alakul, és ezek után egyre inkább kihívó, ébresztő hatású lesz. A különböző hangulatok és ritmusok így váltogatják egymást, míg végül elkövetkezik a harmonikus és könnyed záróakkord. 

A masszázs felépítéséhez a rövid szünetek, és a masszázs utáni pihenő is hozzátartozik.

Ennek következtében azt mondhatjuk, hogy a  felébresztett életáramlatot nem csak elevenné tesszük, hanem rendező, formáló impulzusokkal szabályozzuk azt.

A masszőr részben az ujjhegyeivel, részben pedig tenyerének teljes felületével, továbbá különböző olajokkal, masszázskefékkel, meleg vizes flaskákkal, és köpölyöző harangokkal dolgozik. 

A köpölyözés mára már némileg feledésbe merült módszer, amelyet  természetgyógyászok manapság ismét újra felfedeznek, mint olyan kezelési módot, amelynek komoly háttere van, ezzel a masszázst előkészítjük, megkönnyítjük és kiteljesítjük. 

A kezelés természetesen mind időben, mind intenzitásban, erőkifejtésben mindig a páciens egyéni szükségleteihez igazodik. Mivel a masszázs célja, hogy az emberben az egészséges folyamatokat erősítse, így a masszőr az egyéni, apróbb problémákkal külön nem foglalkozik. Munkáját arra alapozza, hogy a test egészének erősítése, a kisebb betegségeket, hibákat  önmagától képes meggyógyítani, illetve kijavítani. Egy eldugult kis patakocskát természetesen ásóval is ki lehet tisztítani, ugyanakkor az iszapban egy bottal keskeny csíkot húzva, a víz áramlását így is meg tudjuk indítani. Amennyiben ezt a kezdetben vékony erü folyást életben tartjuk, az egyre több iszapot, és üledéket fog az útjából elmosni, egészen addig, amíg a patak újra normális körülmények között fog csörgedezni. A masszázs lényege tehát abban rejlik, hogy egy olyan áramlást próbálunk létrehozni, amely egy élő alapot biztosít egy belső ébredéshez, lehetségessé teszi a lélek és a szellem testhez való gyógyító közeledését. Mivel ez a masszás az emberben élő egészséges állapotra épül, a tudatosságra és az önmegismerés akaratára, ezért minden jellegű betegségre alkalmazható, amennyiben a páciens hajlamos és képes egy tudatos és önnevelő belső munkára.

 Amennyiben a masszázst gyermekeken és betegségben legyengült embereken gyakoroljuk, annak minden esetben az egyéni igényhez és állapothoz kell alkalmazkodnia.